A Mad Max egy roppant alacsony költségvetésű már-már amatőrfilm módon elkészített kultmozivá avanzsált mű: az erőszak csimborasszója volt a maga idejében és hardcore pornó autóbuziknak. Igaz eléggé egzotikus autóparkot láthattunk, ugyanis az ausztrál film nyilván költséghatékonyság szemponjából jobbkormányos, máshol fel nem lelhető ausztrál típusokat mutatott, azonban eléggé egzotikus volt az ottani autópiac - és eléggé hasonlított a amerikaihoz - ahhoz, hogy maximálisan elégedettek legyünk.
Ráadásul a mechanikai főszerepet játszó Ford Falcon XB GT elég sportos és elég gonosz ahhoz, hogy a mai napig minden idők egyik legbrutálabb autójának tartsák - különösen a filmben elhangzó specifikációja szerint.
A kiábrándító valóság sajnos az, hogy az XB GT módosításai kizárólag a kasztni elemekre és az apokaliptikus realitáshoz szükséges lerohasztásra korlátozódtak: valójában a 73-76 között gyártott kupé közel sem volt 600 lóerős, mint a filmben. Nem is lett volna pénz valódi motor módosításokra: a gyári 5.7 literes V8-as 260 lóerővel kellet megelégedni, ami azért tökéletesen elég önmagában is, különösen egy forgatáshoz.
Az igen látványos kompresszor kamu volt: valójában elektromotor hajtotta a fogasszíjat és természetesen az oldalt kijövő kipufogók is csak dizájnt szolgáltak. A Weiand GM 6-71 tipusú kompresszor annyira csak dísz, hogy valójában nem is gyártanak be és kikapcsolható kompresszort - az ilyen kompresszoros motorok fix hajtással mennek! (Klikk ide, a 13. másodpercben a híres kompresszor bekapcsoló jelenethez!)
Az autó orra a Chevrolet Monzáról származott, ami baromi sportosnak számított annak idején - és aminek tuti köze van a később német legendává vált Opel Manta B-hez.
A későbbiekben annyira nem volt pénz hogy a promóciós utaztatás után visszalakították és el akarták adni - azonban a kutyának sem kellett, ami azért szerencse, mert így nem kellett újat építeni a folytatáshoz. Az eredeti Interceptor mellé a második részben készítettek egy másolatot, de módosították is némileg: jobban leharcolttá tették és nagy üzemenyagtankot építettek a hátuljába.
Amikor a Mad Max II--ben az interceptor megsemmisült (aminek következtében a Mad Max III. egy kalap sza@r is lett!), a másolatot áldozták be. Az eredeti is egy bontóban végezte - elképesztően húgyagyúak a filmesek néha! A bontósnak nem volt szíve bezúzni, majd egy rajongóhoz került. Némileg össze vot törve az eleje - ahogy a filmhez szükséges volt -de nem volt rossz állapotban. Innen aztán egyenesen a műhelybe ment és restaurálták, nem kis pénzt ráköltve - de meghagyták a filmben látott állapotot a kamu üzemanyagtankkal.
A tulajdonos Bob Fursenko ezután autókiállításokra járt vele hatalmas sikerrel, majd az Ausztrál Nemzeti Autómúzeumnak kölcsönözte mint főattrakciót. Jelenleg egy bizonyára meggyőző összeg hatására másik tulajdonosnál, Angliában a Cars of the Stars Motor Museum-nál van többek között a Batmobile társaságában.
Bár a filmbéli eredeti Interceptor komresszora, Scott injektora és telejsítménye kamu volt, akad pár elmeroggyant rajongó, aki megépítette a fiktív példányt valódi 600 lóerős teljesítménnyel - ilyen a cikkünk első képén látható replika is.
Nekem egyébként volt szerencsém Ausztráliában élőben látni az alany Ford Falcon XB-t: jócskán akadnak még belőle kifogástalan példányok. És elmondhatom: igen impresszív élőben is!