A fentebb említett pszichológiai probléma igen jellemző a magyar társadalomra, ugyanis sokakban van egyfajta irigység - fáj nekik valami, amit azonnal kompenzálni kell. Pl. Ha edzel és egy kicsit izmos vagy, rögtön mindenkinek akad egy haverja aki kétszer akkora mint Te, de ő "nem szed ilyen porokat".
Ha motorod van, azonnal lesz egy ismerős, akinek nagyobb motorja van.
Ennek a jelenségnek a tipikus áldozata a GPZ 500S - már tíz éve se tudták nagyon hova tenni. Jön a paraszt, megnézi hogy milyen "jó nagy tankja van" megkérdezi hány köbcentis és a választ hallva rögtön lesajnál. "Jaaa, csak ötszázas? Egy haveromnak 1100-es Hondája van" - mondták ezt abban az időben, amikor a Hondánál CBR 1000 volt a csúcsmodell.
Persze egyáltalán nem ez az, amit tudni kell a GPZ 500S-ről.
A '94 utáni típus
Mert ugyan kevéssé vagány - különösen ma már, mert 20 éve az MZ korszakban még a legnagyobb motorjampecek is kiverték volna rá élőben - ráadásul nálunk kicist érdekesen szegmentálódott a motorpiac, ezért nem egy hangsúlyos szereplő.
A nemzeti kispöcsűség okán ugyanis kevéssé vannak meg a komolyabb motorpiacokon jelenlévő kategóriák - igaz, ez az utóbbi 10 évben azért változott. A GPZ 500 fénykorában nálunk csak a csúcskategóriás sportmotorokat keresték - a "hétköznapi" vagy kezdő motorkategóriáknak nem igen volt sikere. Elsősorban azért, mert sajnos nem nagyon engedhetik meg maguknak a hétköznapi közlekedők, hogy motorral járjanak. Németországban nem csak motororoznak a szó hedonista értelmében, hanem motorral közlekednek - ott eladható volt az akkori csúcs sportmotorokon kívül nagy számban a csekély teljesítményű, közép vagy kezdő kategóriás hétköznapi bringa is.
A GPZ 500S éppen a kompromisszumot, a racionalitást testesíti meg. Ez nem a minden évben újra kifejlesztett szupersport-osztály - nyilván az új árában sem kell a brutális fejlesztési költségeket kifizetni. 1987 óta gyárták, szinte változatalan formában - nem igen kell ma már típushibáktól parázni, elégg kiforott a konstrukció!
Szerkezete egyszerű és igénytelen - sor kettes 500 cm blokk, kevés alkatrész: nincs húdebonyolult elekronika, a teljesítmény pedig eléggé nem egetrengető ahhoz, hogy ne kelljen félni a széthullásától. Tartós, robusztus, egyszerű szerkezet, könnyen és olcsón szervizelhetó - mindemellett egy mai sportmotorhoz képest csekély teljesítményével egy Porche 911 gyorsulását nyújtja és a vége is bőven elegendő: 200km/óra. Ha valaki erre izgul: 13 másodperc a negyedmérföld - jobb, mint sok 20 milla feletti szupersport autónál!
Kezelhetősége igen baráti: kezdőknek is ideális. Kényelme mind városban, mind túrázáskor megfelelő - mert bizony ez utóbbira is alkalmas, ha nem is használják jellemzően erre. Villantani ugyan nem lehet vele - főleg a hozzáértők előtt, mert csak motorbuzik értékelik, ők viszont nem értik a villantás fogalmát - de aki motorozni akar, nem csak a pesti nagykörúton menni oda-vissza és leparkolni a forgóóránál (régebben Oktogon Mcdonald's-nál), annak tökéletes.
Különösen első motornak!
Sokan nem értik ezt a motorozás dolgot. Pedig egyszerű - a motor a lovad, a barátod. Irányítod, uralod és bárhova eljutsz vele. Minden utazás vágyakozás a megérkezésre - és ha megérkezel, arra vágysz, hogy felpattanj és újra motorozhass. Mindez új helyek, új tájak és a kaland ígérete.
A nyers erő uralása teszi a férfit férfivá - még akkor is, ha az "csak" 60 LE. A 60LE azonban a két henger miatt egyrészt nem őrült fordulaton jön elő (8500-nál van a nyomatékcsúcs, kekény 46Nm, 9500-nál a 60 LE), másrészt a blokk emiatt viszonylag nyomatékos - nem kell a kapcsolgatással szenvedni. Persze a gázreakció nem olyan, mint egy négyhengeresnél: lassabban pörög fel és 7000-től indul meg jobban, forgatni viszont 10.000-nél feljebb nem lehet. A hang pedig dübörgős, nem a sor-négyesek visítása! (A GPZ 500S-t nem szabad összetéveszteni az 500R-el: ez utóbbi egy ritka négyhengeres típus, a GPZ600R "kisöccse" - az 500S ennél barátibb és megbízhatóbb konstrukció.)
A blokk vízhűtéses, a váltó hat fokozatú, a futómű nem egy "pálya ördöge" - versenypálya vonatkozásában, mert autópályára bőven jó. 176 kg-os száraz tömegével a kezelhetősége példás - ennél talán csak az ára jobb.
A GPZ 500S 1997 óta szinte változatlan. 1994-ben kapott egy ráncfelvarrást, de műszakilag teljesen azonos maradt - 1994 pedig pont 16 éve volt.
Az őskori típusok 1997 körül már - némi szerencsével - 200-250 ezer Ft körül kifoghatók. Persze alaposan átnézendő, de bevállalható dolog - ennyi pénzért ennyi élményt nem igen lehet vásárolni. 1992-es típust láttam 310-ért. 2004-est 550-ért. Ez durván fele a komolyabb spormotoroknak.
Ha éppen öngyilkos akarsz lenni az unalomtól, vagy nem találod identitásodat, gondolkozz el az "ismerd meg szép hazádat" mozgalmon - ehhez a legjobb társ egy megbízható és megfizethető kétkerekű.
Ha esetleg ilyen motorod van, küldj róla képet a galériánkba!