A V-Maxxal a Yamaha történelmet írt és ráadásul megelőzte a korát is - hol volt a mai muszklibájk kategória, a GSX 1400 vagy az XJR 1200 1985-ben? Még a tervezők nedves, perverz álmaiban sem létezett!
A V-Max valami egészen forradalmi, látomásszerű izé volt abban az időben: egy hagyományos utcai motorra csak nyomokban emlékeztető, brutális jószág a legerősebb sportmotorok erejével - de némi chopperes beütéssel és erre hajazóan V 4-es blokkal. Valami elképesztő öszvér született, amely mégsem összehányt tákolmány, hanem egymaga kategóriateremtő és uralkodó - bár később próbálták stílusában is másolni (Honda X4) de senki sem ért a nyomába!
A V-Max annyira jól sikerült - komoly hibái ellenére is - hogy szinte változtatás nélkül gyárották, bár persze a befecskendezés itt is megjelent, egészen 2009-ig, amikor is megjött az utód, amely megalománia szempontjából még ehhez képest is más dimenzió.
Mitől is lett izommotor a V-Max?
Örök kérdés már az is megjelenése óta, hogy miről kapta a motor a nevét: egyes vélemények az elérhető maximális sebességre utalónak gondolják (ami annak fényében hülyeség, hogy 400 méteren ugyan jó a V-Max, de a vlgsebessége nem nagyon oszt), mások a 70 fokos hengerszögű V motorból kihozható maximális erőre tippelnek. Mindettől függetlenül mai szemmel nézve egy szériaállapotú V-Max ugyan jól néz ki és masszívnak hat, de virsli hátsógumijai, chopperes sárvédője kissé kevesebbnek mutatja, mint ami. Brutalitást inkább a blokk tömege maga és a kamutank kamu levegőbeömlői sugallnának, pedig azok dísz jellege ellenére bizony itt 142 lóerővel van dolgunk, ami megjenésekor a legbrutálisabb gyorsulást jelentette az összes szériamotor között, de maga a teljesítményadat is meghökkentő - ne feledjük, a Suzuki GSX-R 1100 mint "hipersportmotor" 128 lóerővel jelent meg akkoriban a piacon, egyébiránt a konkurencia nagymotorjai 115 lóerő környékén mozogtak.
A blokk egyébként egy B-Boost nemvű meglepetést is tartalmazott: egy pillangószelep valahogyan kinyitotta a karburátorokat 6000 körül, így a bicaj innen felfelé kezdett el igazán tépni - és igazán nagyot hörpinteni az amúgy elég kicsi és valójában az ülés alatt elhelyezkedő tankból.
Míg a blokk elpusztíthatatlan és brutálisan erős, a futómű már több sebből vérzik: egyrészt a gyári 150-es gumik 15 colos felnin hétul, elöl pedig 110/90 18-as felniken egy chopper motorozhatóságát adják, így a V-max nagy súlya miatt (280kg körül van megtankolva) sem lett éppen kanyarvadász típus: egyenesben gyors mint az állat, kanyarban a rossznyelvek szerint életveszély.
Ehhez persze hozzájárul a karcsú első villa és a gyenge fék is - mindeme problémákat azonban a lelkes tulajdonosok átépítő munkássága sok motornál tette okafogyottá.
Sajnos a V-Max legendás mivolta az árán is meglátszik: egy milla alatt nehezen található 86-os leharcolt pédánynál jobb; aki viszont hozzájutott, a magas árak ellenére sem fogja viszontlátni az átépítésbe fektetett pénzét.
Egy V-max ésszel használva igen strapabíró, megbízható, már-már örökéletű motor - erre ugyan használt vásárláskor nincs nagy esély, mert nem nagypapáskodni vették őket, de egy szép állapotút kifogva olyan műtárgy birtokosába kerül az ember, amelynek nem kel veteránkort elérni ahhoz, hogy elismerően kukkantsanak rá a hozzáértők.
