A címben nem elgépelés, vagy divatos smsnyelvi buziskodás lett V-max helyett W-max - a dupla W itt egyrészt a tulajdonos személyére utal enyhe poénként, másrészt ezzel kívántam jelezni, hogy nem szériamotorról van szó. A V-max ugyanis előszeretettel esett a motorátépítők áldozatául, mondhatni azt a pár dolgot amit a gyárban hmm.. elb*sztak, házi reszeléssel szokták sokan megoldani, általában sikerrel - mint jelen esetünkben is, ahol a házi reszelés valójában eléggé professzionális megoldásokat jelent. (Az elkövető Vmax Zsoltiról elég azt tudni, hogy a saját V-Maxára otthon kompresszort épített, és itt beleértendő a gépmunka, nem ám Halálosiramban módra megvesszük a bótba' oszt felcsavarozzuk!)
1985-ben rekord szélességű volt a ma már virslinek számító 150-es gumi és ezt ráadásul ballonosan, 15 collos felniken képzelték el. Ezt szokták a tulajok szép ívesen a kukába hajítani, hogy rendes 17 collos felnit építsenek be - mindez a chopper jelleget csökkentendő a futómű minőségét javító tényező. Kivitelezése azonban korántsem könnyű, hiszen a V-max kardános - így ennél a példánynál is komplett hátsó futómű csere vált szükségessé, azoban a gyakori megoldással ellentétben ez kardános maradt, ami karbantartás szemponjából igen barátságos. (A motorok láncát sajnos állandóan fújkodni kell egy speciláis ún. láncsspray-el.)
Ez a V-max kapott egy Öhlins hátsó rugóstagot és egy Honda egykaros hátsó futóművet, valamint egy speckó felnit, amihez némi egyedi alkatrész is készült. Aztán a farokidom is egyedivé vált, a gyári butaVmax sárvédő szintén a múlté. A kipufogók ezzel a lendülettel mentek a levesbe és egyedileg készíett kipofogóvégeket kapott a bicaj, amelyek dizájnban az optikaituningos kormányvégekre hajaznak.
Az első futómű egy Kawa sportmotorról költözött ide a fékekkel együtt, természetesen fém fékcsövekkel. A lábtartók chopperesen előre kerültek, egyedi gyártmány by Vmax Zsolti. Az első xenon lámpa már sok viszontagságos csere után beletőrődésből lett ilyen. A fényzés szintén egyedi, bizonyára a gazdi lelkivilágát tükrözve gyöngyházfehér, rajta egyedi japán motívumokkal.
Ennyit a külsőről: a V-max így ebben a formában még maszívabb és brutálisabb mint gyárilag, azonban a külső korántsem eléggé árulkodó!
A Vmax lehetne ugyanis - bár az átlagember számára ez csak Audi és BMW embléma és árcédula szempontjából értelmezhető - a tökéletes péniszhosszabító, a tökéletes egonövelő azoknak, akik férfinak akarnak látszani.
A szépséghiba ebben csak az, hogy a Vmax valóban férfiaknak való motor, ez nem csak a látszat - ide valóban egy masszív cerka kell, mert bizony nem kislányoknak való jószág. Itt nincs ABS és kuplungasszisztens vagy hasonló hipermodern puhapöcsösködés: ez vas a javából - ez vadnyugat, ahol be kell törnöd a lovat, mert ficánkol alattad néha, itt zaboláznod kell a lóerőket és a futóművet!
Hírhedt volt a rossz futómű - Vmax gyárilag se futott egy nyomon és ezen a futómű tuning se változtatott, így néha bekígyózik a kanyarban és ezzel aztán nem fogsz nyújtózkodva elengedett kormánnyal érkezni a piros lámpához. Ennek ellenére - legalábbis így, hátul normális futóművel és rendes, széles gumival - teljesen frankón motorozható. A 190-es gumik ugyan a dönthetőséget rontanák elvileg, de mivel több mint tíz éve mentem széria Vmaxxal, ezt nem igen tudnám megítélni - mindenesetre borul a kanyarba ahogy kell, a blokk nyomatéka pedig mindig kihúz a szarból, ha nagyob beborulnál, sőt ötödikben nyomatékból pöfögve is frankón ki lehet jönni az ívről.
Az 1200-es V4-es szenzációs: ki gondolná hogy egy nagy túramotorból származik? Alapon chopperes nyomatékossággal, vibrációval és dübörgéssel teszi élvezetté a lassú csorgást is - majd jelent példányunk (némi tuning által ezerrel alacsonyabb) 5000 fordulatszámánál elszabadul a pokol és úgy pörög bele egy pillanat alatt pirosba, hogy csak pislogunk. Elképzelni se tudom, mi lett volna, ha ebből GSXR 1100-hez hasonló big-bike-ot építenek - és az is hihetetlennek tűnik, hogy ilyenre módosították a valószínűleg jóval simább járású Venture blokkját a mérnökök japánban rituális péniszlevágás terhe nélkül, a fostaliscska japán puncicsopperek hőskorában - bár a jutub megsúgta azért, hogy a Venture se volt ám annyira finom jószág!
A Vmax 3,1 alatt van százon, és 10 másodperc körül nyomja le a 400 méter - iszonyat teljesítmény volt a maga idejében, de ma is agyonveri a (sport!)motorok nagy részét. Mindezt valami sátáni hörgéssel-üvöltéssel előadva, agyontuningolt amerikaiautó fílinggel - nem is hasonlítható egy sor négyes sportmotor süvöltéséhez, se egy Honda VFR-hez, ráadásul a rezgések magas fordulaton is éppen annyira jelen vannak, hogy egy tomboló vadállat nyergében, vagy a pokol motorosaként érezzük magunkat.
Viszonylag alapon is bájos mechanikai hangok kísérik a haladásunkat: a kipufögó röfög, bugyborékol, gázelvételnél hörög, spontán durrog, mindehhez párosul egy surrogó hang ami talán a sportlégszűrők szívászaja a félig névrokon Mad Max autó hangmérnökének repertoárjából.
A cirka 285 kiló vas mint valami dugattyús gőzgép dohog alapjáraton, igazivá téve a motorozást - nem véletlenül lett ez a motor legenda.
Ma, az elektronikus kütyükkel telerakott hülyebiztos managgermotorok világában, amikor a luxus és a kényelem már nem csak az autók sajátja - én inkább ezt az "őskori" technikát preferálom.
db