Tipikus Bollywood-i film a DHOOM mindkét része, a modernebb fajtából, erős befolyásoltsággal a Luc Besson-stílus által.
Adott egy vicces pár: a kemény és a vicces ügyetlen (akik természetesen a zsaru és csibész felállás egyben) és adottak az elképesztő akciók, de ezen felül a humort és a csajokkal való bénázást is sikerült átörökíteni a Taxi sorozatból.
Mindemellett a technika pazar (miaf*szért nem tudunk mi, magyarok ilyet csinálni, ugye), a fényképezés már-már Hollywood szintű, a kamermozgás nagyvonalúan klasszikus próbál lenni - Bollywoodban kerülik a ma divatos dokumentarista rángatós szart - idióta akciószekvenciákban azonban az észlelhető javulás dacára még mindig verik az amerikai tesókat.
Bollywood ebben történelmi múlttal überel mindenkit: elképesztő idióta és röhejes akciók, überkemény akcióhősök látványos snitteken át mutatják be testi fogyatékos mozgáskultúrájukat - a számunkra vizuálisan értelmezhetetlen bajszosidióta főhős suta mozdulattal rúgja a holdig ellenfeleit, vagy átugratja tankkal a kocsisort úgy, hogy felrántja a kormányt, mint a járda előtt a BMX-es hülyegyerek.
A DHOOM mindennek a sokkal civilizáltabb változatát testesíti meg: itt csak 300-al motoroznak sisak nélkül meg se rezdülő arccal egyik kézzel pisztolyból tüzelve - megvehető, ha a Taxihoz és a Szállítóhoz hasonló műfajparódiának fogjuk fel.
Ami azonban ezekben a filmekben szép, az a gyermeki naivitással elmesélt történet, a szereplők tiszta és egyenes jelleme: itt nincsenek főszerepben szaralakok, max a szeretnivaló simlis: a jó és a rossz élesen különválik, és szinte Bud Spencer Terence Hill-i (akik nem mellékesen életműdíjat kaptak nemrég) igazságossággal a rossz mindig elnyeri méltó, de tisztességes büntetését.
Mindenféle szemét és káros ideológitától, nyomasztó mocsoktól mentes ártalmatlan filmek ezek, amelyek maximálisan az (európában kevésbé) értő nézők/családok felhőtlen szórakozását szolgálják, valahol ebből a szempontból a klasszikus hollywood-i filmek nyomdokain.
Számunka nevetséges, de ezek a filmek mindig tartalmaznak zenés-táncos, igen profin koerografált és leforgatott jeleneteket, ezzel is hangsúlyozva a számunka idegen kultúra barátságos naivitását és a filmek vérontás nélküli abszolút szórakoztató szándékát - ezt a gyengébb idegzetűek úgyis áttekerik, de ettől a profizmust még el kell ismerni.
A DHOOM-ot bátran ajánlom: furcsa lesz, fogod majd a fejed - motorbuzik főleg, amikor a nyomatékra fojtott szolid 600-as lesz a gyorsulóbajnok, biztos az tetszett a rendezőnek - de nem fog utána semmi nyomasztó, szar érzés költözni a szívedbe, pár szépen megcsinált jelenet pedig megér egy kukkantást.