A fenti mondat bár nagyon figyelemfelkeltő, de sokkal inkább humoros - figyelembe véve hogy egyáltalán nem így történt!
A No Pain No Gain "bodys" film ugyanis távol áll a Hollywoodi produkcióktól, inkább amolyan független filmes kísérletnek tekinthető a játékfilm vonalból: sem jellegében, sem kivitelezésében nem hasonlít semmiféle komolyabb hollywoodi produkcióra. Ott volt ugyebár motorosfilmnek a Vas vagy a Biker Boyz, autósfilmnek a Halálos Iramban vagy a Redline, de ott fényévekkel komolyabb stáb dolgozott az ügyön.
Tulajdonképpen a film végén mélyen döbbentem azon, hogy olyan hosszú stáblistát látok, még akkor is, ha a rendező/producer Samuel Turcotte családfája kompletten szerepel rajta.
Nem akarom, hogy illúzókat kergess, kedves olvasó: már a trélerből látszik, hogy ez egy zsírgyökér film. Adott főszereplőnk, aki egy igazi tufa balfasz: az inttelligencs bádibilder megtestesítője lenne, suliba jár, kedves, nem él visza testi fölényével, azért mint valami utolsó csicskát, fel is lökik a kisköcsögök a suli folyosóján. Az intelligencia és a szimpátia azonban nem feltétlenül azon múlik, hogy valaki mennyire húzza be a fülét-farkát mások előtt csak azért, mert ő sportolni merészel és nagydarab.
Megvan persze az ellenpólus: a gonosz Jake Steel aki a filmben a Steel Meal tömegnövelőhöz is adja a nevét, hiszen rohadék imperialisták állnak szemben a szimpatikusan csóró főhőssel - a háttérben a gonosz tápkieg gyártó cég áll, mintha valami elbaszott magyar kampányfilmet néznénk. Természetesen Jake marha arrogáns és nagyképű, ezenfelül idiótán is néz ki a szőkére festett hajával.
A Jake-et megszemélyesítő színész azonban érdekes: ő az a Dennis Newman ex-profi testépítő, aki a rákból - a kemós kopaszságból és a 60 kilóra fogyásból - küzdötte fel magát ismét komoly fizikummá, bár a profi karrierje ráment a dologra.
A főszereplő Mike Zorillo-t alakító Gus Malliarodakis annyiban érdekes, hogy feladvány lehetne a "ki tudja hibátlanul kimondani" versenyen.
Természetesen roppant szimaptikus testépítőnk a sztorilájn elején nagyon kedves a szomszéd mamihoz, tápkieg boltban dolgozik, de nem kedveli a főnöke, mert folyton kioktatja a vevőket ahelyett hogy csak eléjükb*szná amit kérnek. Egyébként ez a való életben is komoly probléma lehet: mikor vagyunk jobb kereskedők, ha tudást adunk, vagy ha kiszolgáljuk bármilyen hülyék igényeit akkor is, ha tudjuk, hogy nem jó úton járnak?
De hősünk továbbmegy: ő bizony a kox ellen agitálja a vevőket és felvilágosít mindenkit, hogy a nagy Jake Steel nem a Steel Meal-től olyan, amilyen (hogy milyen erre még visszatérünk), hanem azé' mer koxol az aljas!
Össze is akad a bajsza hamar a két észlénynek: Jake a városba jön, mert Mike munkahelyét felvásárolja a nagy gonosz tápkieg cég - adott is így a konfrontálódás, amelynek következtében Mike megígéri a tavalyi megyei lóf*szbajnokság győztes Jake-nek, hogy visszatér és elveri az idei kelet-közép-észak-alsófelső bajnokságon.
Ehhez azonban munkahely híján Kalifornába (figyelem, nem C-vel írják magyarul, ju nó!) kell költöznie, de természetesen várja ott a helyi bombacsaj, aki véletlenül épp a kedves szomszédnéni unokája. De ez még semmiség ahhoz képest, hogy éppen abban a teremben dolgozik, ahova Jake Steel is tartozik. Ennél már csak az lett volna durvább, ha megjelenik Darth Vader és közli Mike-al, hogy ő az apja!
Na ezután a sztori már majdnem beindul iszonyatos intrikák kereszttüzében, csak kell még a tipikus mellékszereplő, a pöcsverő geek a képbe, aki Zorillo barátunk laboratóriumi munkásságában segít.
Laboratórium és naturálság?
Igen, MIke ugyanis dopping nélkül akar győzni - de azért a laborban akar kifejleszteni egy myostatin blokkoló cuccot, amitől aztán biztosan győztes lesz és higgyétek el, véletlenül sem hallunk egy mondatot sem a kemény edzésbe és a tiszta táplálkozásba vetett hitről, ami ugyan nem tesz senkit versenyképessé a doppinggal szemben, ellenben az eredmény nem csak a kúra tartamára korlátozódik.
De kérdezem én: a testépítő szférában - ahol mindenki tudja mi a helyzet - valóban ezzel a műnaturál majomkodással lehet csak sztorit kitalálni?
Szóval Mike doppingnak nem minősülő másfajta doppingszert fejlesztene - mert ő intelligencs és sokat tud a bijológiárul - és a sztoriszerző zseninek valahogy nem jutott eszébe a morális határ abban, hogy a doppingszer fogalma vajon a kimutathatóságig terjed, vagy a génmanipulatív eszközök azért rendben vannak?
A film csúcspontja a verseny, amely valóban döbbenetes. Döbbenetes, hogy olyan helyszínt találtak, amihez képest a Salgótarjáni Művház - a Loui Koncz-al együtt megboldogult Mátra Kupa helyszíne - egy Madison Square Garden (igaz ott sosem rendeztek testépítő bajnokságot), a nézőtér foghíjaira pedig nem jutott a statisztákból, pedig beültettek egy fél óvódát. A legviccesebb azonban az, hogy a főszereplőért izguló mellékszereplők az első sorban kondícióról beszélgetnek, mközben az összes versenyző úgy néz ki a színpadon, mint egy rakás szar.
Nem hiszem, hogy bármely versenyzőnek nehezére esne 12 hetet diétázni, hogy egy igazi filmben szerepelhessen, ha csak színpadi szereplőként is. Azt sem hiszem hogy egy versenyző megengedheti azt, hogy ilyen formában kiálljon ha még csak kamuból is - a filmszerep az filmszerep. Meglehet nem voltak valódi versenyzők, csak hobbisták - de nehezen tudom elhinni, hogy Kaliforniában (K-val, tudjátok!) ne lehete jó formában levő sportolókat találni, vagy hajlandóaakat arra, hogy ne offszezon dagadékok próbáljanak versenyformát játszani.
Szálkáról beszélnek, miközben a színpadon reng a háj.
Nem kivétel ez alól Dennis Newman, de Gus Malliadorakis se igen jutna be a Superbody Open döntőbe ezzel a formával. Ez az igazi döbbenet a film végére: a sztori fos, a forgatókönyv fos, a rendezés fos, a színészek kritikán aluliak, de legalább a verseny sem közelíti meg egy igazi verseny színvonalát - és akkor ne is menjünk bele, hogy a színpad kipofozásával azért nem lett volna ennyire gagyi az egész!
A film üzenete nem világos, de az biztos, hogy nem is jó. Értem én, hogy "semmi sem erősebb az agynál", de ezt nem igazán sikerült vizualizálni, vagy a készítőknek bizonyítani. Ez a film minden részletében hiteltelen, bármennyire is motiváló akar lenni. Mondhatnánk persze erőltetettnek is, ez jól hajazna arra, hogy mennyire elképesztő módon erőlködnek marketingben és merchandising-ban is: egyrészt a hivatalos weblap erősen a fellegekben jár a film minőségéhez képest, másrészt röhejes egy ilyen gagyiról még képregényt is kiadni - talán azt hitték, egy második Star Wars legenda lesz a gyúrós parasztok kalandjaiból és milliók izgulnak majd azon, hogy melyik bojler lesz a szálkásabb!
Mindezeket leszámítva meglepő módon nem olyan rossz, mint amire a tréler alapján számítottam. Ha úgy ülsz le elé, hogy tudomásul veszed: egy szart fogsz látni, akkor egyszer nézhető - csak arra nem jöttem még rá, hogy minek kellett ehhez ekkora stáb?