Valahogy nem is került a köztudatba a The Road igazán, elnyomta a kasszasikernek ígérkező Éli Könyve és ennek igen racionális okai vannak: Denzel Washington népszerűbb sztár mint Viggo Mortensen egyrészt, másrészt ezen előbbi film nem is titkoltam nem az akcióra, hanem a drámai vonalra koncetrál - determinálva azt hogy esetleg midőn beülsz a moziba megnézni, rá kell döbbenned hogy egy unalmas, vontatott szart látsz.
"Az Út" dráma, de a javából - ez azonban most megtisztulást kínál az akciófilmek buta kliséitől és bár a film valóban lassú tempóban hömpölyög, végre komolyan vehető - uram bocsá' elgondokodtató - léptékben vázolja a kataszrófát.
Itt (látszólag) nincs high-tech CGI, nincsenek látványos jelenetek, a díszletek is inkább az őszinte ridegségükkel tűnnek ki, mintsem megkomponált látványvilágukkal.
A szereplők se szépek, se hősiesek, se vagányak.
Mortensen alkatilag eleve alkalmas a szerepre, elég hitelesen formálja meg testileg is az éhezőt - pár lehet rá kellett segíteni pár nap böjttel a látványra. A sminkesek se végeztek utolsó munkát, ezzel a szereppel nem lesz poszter-szépfiú, az egyszer biztos.
A film egy ökológiai - vagy ki tudja milyen- katasztrófa utáni állapotba visz minket, talán elsőként hangsúlyozva azt, hogy hova lesz a humanitás akkor, ha végleg elfogy a kaja és biztosan a pusztulásba megyünk: az emberek embert esznek és ádáz küzdelem folyik a legapróbb élethez szükséges "kincsekért", mint egy pár cipő, vagy pár ehető mag.
A kipusztult-lepusztult Föld nem ad többé táplálékot, az emberiség sorsa a biztos halál - egy apa azonban elindul a fiával a tengerhez bízva abban, hogy egy jobb életet - egyáltalán életet - talál. Kalandjaik nem túl pörgősek, de nyomasztóak - emberekkel találkozni ebben a világban mindig konfliktust jelent, aminek nem ritkán az a térje, hogy megesznek-e téged vagy a fiadat, esetleg mindkettőtöket.
Kétségbesett nyomor, bujkálás és küzdelem jellemzi a túlélőket - azokat, akik legalább emberek próbálnak maradani annyiban, hogy nem esznek embert.
Persze vannak még apró csodák, amikor pillanatnyi menedéket talál a páros - elgondolkodtató az is, hogy az egészségileg már igencsak megroggyant faternak első dolga a whiskey és a cigi, mintegy tükörként a mai társadalmunkra nézve.
Ahogy megyünk előre a történetben, nem kapunk mást csak kilátástalan emberi sorsokat, az életbenmaradás kétségeesett szánalmas és aljas trükkjeit azoktól, akik jól tudják, hogy mindez hiába. Az úticélban még a főszereplők sem hisznek igazán, inkább maga az út a cél, csak hogy ne egy helyben állva - mintegy feladva - jöjjön az elmúlás.
Ez a film kegyetlen, itt nincs olcsó megváltás!
Ha mérlegbe kell tennem az Éli könyvét és ezt - mégis fényévekkel Az Út a jobb film. Amit ebben látsz, az a Hollywood nélküli fiktív realitás és bár a történet vége minimális enyhülést hoz, itt végre nem a maguktól megoldodó kataszrófát látod, mint Roland Emmerich-féle kataszrófabutaságokban.
Viggo Mortensen majdnem visszaadta a szerepet, mert vissza akart vonulni egy időre a filmezéstől - nagy hiba lett volna!
Én részemről utánanézek a könyvnek is.
