Egy bizonyos kor fölött – az idiótákon kívül – mindenkit elkezdenek foglalkoztatni az élet nagy kérdései: világmindenség-meg-minden, mi történik halálunk után, mi az a sors, van-e lelkünk és mi történik vele? A szerencsések válaszokat találnak, a totál fogyatékosak meg továbbra is azt hiszik, hogy az élet csak véletlenek sorozata, semmiről sem tehetünk, ha szerencsétlenek vagyunk, annak sem mi vagyunk az okai, nem hisznek semmi sorsszerűben, leginkább még magukban sem, pesszimisták és lehangolóak. Az emberek egy része (talán) kíváncsibb és bizakodóbb ennél, tájékozódik, olvas. Nekik szól ez a könyv!
Dr. Michael Newton amerikai pszichiáter, aki eredetileg reinkarnációs hipnózissal foglalkozott. A páciensekkel mélyhipnózisban az előző életeik problémáit göngyölítette fel, hogy ezen keresztül a mostani életük feladatait is tisztán lássak. Aztán egy idő múlva a páciensek a két életük között eltelt időről is mesélni kezdtek, hogy hol vannak, mit csinálnak, mit tanulnak a halál után, az újjászületés előtt. Az emberek a mai napig azért keresik fel a világ különböző pontjairól, hogy információt szerezzenek az épp aktuális életfeladatukról, felismerjék lelkitársaikat (az életeinkben fontos szerepet játszó, a céljainkon közösen dolgozó, újra fel-felbukkanó lelkek), megerősítést kapjanak, hogy a halállal még nincs vége életüknek.
Newton több száz esettanulmányt gyűjtött össze, interjúkat, magnófelvételeket készített a hipnózis alatt, amik teljesen egybevágnak. Kisebb eltéréssekkel minden páciense ugyan azokról a helyekről számol be, azokat az állomásokat járja be halála után, mint a többiek. Elmesélik, hogy haláluk után a
szeretteik várják őket, hogy együtt elemezhessék ki a leélt élet sikereit, hibáit. Beszámolnak róla, hogy milyen körültekintően választják meg következő életüket, környezetüket, amit aztán később elfelejtenek.
A legfelkavaróbb könyvek egyike, ajánlom mindenkinek, aki tudatosan szeretne élni, és nem csak az árral sodródni, mindenért a környezetét hibáztatva.
„Sokan egyenlőségjelet tesznek a szerelem és a boldogság közé. A boldogság azonban olyan elmeállapot, aminek magunkon belül kell kifejlődnie, s ami nem függhet egy másik személytől. A szeretet legegészségesebb fajtája az, amikor magunkkal meg vagyunk elégedve, és így a szeretetünk valaki másra való kiterjesztése már teljesen önzetlen. A szeretethez kemény munkára és állandó karbantartásra van szükség.” /Dr. Michael Newton/
Sweeney Todd