Míg a legismertebb sztárpszichiáterről a tvből az jut eszembe, hogy ítélkezik, addig Feldmár Andrásról az „elfogadás” szó ugrik be. Nem olyan erőszakos, és hangember, mint oly gyakran a kollégái (legyen szó akár pszichológusokról, vagy pszichiáterekről), sőt sokszor ismételgeti a könyveiben, el-elhangzik előadásain, hogy lehet, hogy téved. Nem gondolja, hogy neki feltétlenül igaza van, hogy biztosan úgy működnek a dolgok, mint ahogy tapasztalja, előnyben részesíti a dolgok személyes megtapasztalását.
A Szégyen és szeretet című könyv a budapesti előadássorozat dokumentációja. Semmi cifrázás, semmi pszicho sallang, a könyvet olvasva olyan, mintha mi is ott ülnénk a Feldmár előadásokon. Rengeteg a mesélés, az esettanulmány, a hallgatók kérdeznek, a pszichológus pedig válaszol. A téma pedig a szeretet, szégyen, bűntudat, nevelés. A fő motívum a megszégyenítés, és annak felismerése, hogy épp megszégyenítünk valakit, vagy minket szégyenítenek meg mások, mennyiszer használjuk fegyverként, akár a gyerekek ellen is bevetve. Feldmár szerint, ha felismerjük, akkor el is kerülhetjük alkalmazását, jobb világot teremthetünk, ha tisztázzuk magunkban, hogy mit is jelentenek valójában ezek az erős, mindenki által ismert érzelmek, mint a szégyen, és a szeretet.
Ha rajtam múlna, kötelező olvasmánnyá tenném a középiskolákban, talán kevesebb lenne az erőszak.
„Hogy valaki szeret-e engem vagy nem, azt csak én tudom megmondani. Mert a másik mondhatná, hogy nagyon szeret engem, de ha nekem teher, akkor nem szeret. Vagy ha engem úgy szeret, ahogy ő gondolja, hogy engem szeretni kell, és nem úgy szeret, ahogy én szeretném, hogy engem szeressenek, akkor nem szeretnek. Tehát engem meg kell ismernie annak, aki engem szeretni akar. És nekem meg kell ismernem azt, akit én szeretni akarok.” /Feldmár András/
„Kétféle akarat van és pszichológiailag vagy lelkileg nagyon fontos tudni, hogy vannak olyan dolgok, amiket lehet akarni és vannak olyan dolgok, amiket nem lehet akarni. Abban a pillanatban, amikor valaki azt akarja, amit nem lehet akarni, akkor szorongani kezd. Na most, hogyha mi nem lennénk olyan hülyék, hogy orvosságot gyártunk a szorongásnak megoldására, akkor nagyon egyszerűen arra kellene figyelni, hogy amikor szorongok, akkor valószínűleg, majdnem, biztosan valamit akarok, amit nem lehet akarni. Tehát például én láttam olyan embereket, akik ahogy kocsit vezetnek és egy piros lámpa közeledik, akkor az izmaikat akaratosan megmerevítik, és - mintha imádkoznának –, azt mondják, hogy „Válts zöldre! Válts zöldre!”. Hát ez az akaratosságnak és a hülyeségnek a teteje. Viszont ezt csináljuk jobbra-balra." /Feldmár András/
Jaffa Kiadó
2008
Sweeney Todd