A 20. század végén elterjedő képregény kultusz sokunk életét tette színesebbé. A Vasember, az X-Men, vagy a Fantasztikus négyes maradandó emlékként él sokunkban, pedig az első Magyarországon is kapható példányok már jócskán elmúltak 15 évesek is (az első magyar nyelvű Pókember például tavaly volt 20 éves!). (Így csak 50-60 évvel maradtunk el az amerikai képregénykultúrától. a szerk.)
Miért is szerettem én ezeket annyira? Gyerekként az ember könnyen talál magának példaképeket és könnyen elveszik a képzelete szülte valóságokban, ahol szuperhősökhöz méltó képességekkel rendelkezik, ezek kombinációja pedig a képregényekben öltött alakot, vagyis egyszerre láthattunk példaképeket, és szupererős hősöket, akik helyébe képzelhettük magunkat.
Az már szinte mellékes, hogy a rajzolás mellett még az olvasást is sikerült megszerettetniük velem, még ha csak néhány szövegbuboréknyi üres fecsegéssel is, valamint a mai napig vicces hangutánzó szavakkal, amikkel én még reggelente a buszon szórakoztattam a barátaimat (Snikit, Kabroom, Dabadang).
Amikor megláttam a címben is említett könyvet egy Pólus Centeri könyvesbolt kirakatában, azonnal tudtam, hogy meg kell szereznem. Az akkori énem még éppen annyira benne volt a szuperhős-képregény-akciófigura lázban, hogy még ellopni is képes lettem volna, ha minden kötél szakad. De mindenesetre karácsony lévén elég volt érte egy hétig sírva könyörögnöm (komolyan). Nyilván az ára miatt kellett sírnom is a nyávogás mellé, mert azt bizony megkérik a mai napig - akkor még asszem 8 darab ezrest kértek el érte, de ebben nem vagyok biztos!
Nehéz volt a szülőknek elmagyarázni, hogy hogyan is fog engem jó irányba befolyásolni egy könyv tele képekkel, amiken ráadásul nem is híres művészek ecsetvonásai és csendéletei borítják a lapokat, hanem a Hulk, Amerika Kapitány és még sokan mások, akiket kollektíven utált jóapám.
A krokodil könnyek azonban meghozták a hatásukat és a mai napig örömmel lapozgatom e csodálatos, számomra értéket képviselő festményekkel teli könyvet.
Vannak egészoldalas és kisebb helyet elfoglaló képek, mindegyik címmel, és keletkezési dátummal, (valamint kisebb képaláírásokkal, de ezek nem túl érdekesek) továbbá apróságként megjegyzéssel, hogy éppen borítónak, vagy cserekártyának a díszítésére készült-e adott mű.
Ezen felül a nagyobb szakaszokat a Nigel Suckling által írt bevezetők választják el, melyek a soron következő képgyűjteményről és általánosságban a festő párosról szólnak, hosszuk azonban soha nem több egy oldalnál.
Keményfedeles, és 160 oldalas a "drága", azok igényét is kielégíti, akik Boris, vagy Julie rajongók, de elsősorban ugye a képregények kedvelői fogják érdekesnek találni. Megfelelő ajándék lehet szülinapra, karácsonyra, ha tehetitek, szerezzétek be, nem fogjátok megbánni!