A hormonok az ember életét titokzatos módon irányítják, és egy adott hormon, alig milliárdnyi grammja dönt arról, hogy szépek vagyunk, vagy csúnyák, jó kedvűek, vagy depressziósak, szeretünk, vagy gyűlölünk, magasak vagyunk, vagy alacsonyak. Egyszóval, a hormonok, annak ellenére, hogy parányiak, uralják az embert.
A hipofízis, az agyalapi mirigy, az emberi agyban alig borsó nagyságú, kevesebb, mint egy gramm súlyú szerv nyom. A szervezet minden hormonmirigyét irányítja, és parancsokat ad, vagyis ő a kormányosa a hormonháztartásnak, mondhatni, ő dirigál az endokrin mirigyeknek. Endokrin mirigy azt jelenti, hogy belső elválasztású mirigy, vagyis a váladékát a testen belül adja le. Ezek a mirigyek nagyjából 20 különböző hormont juttatnak a vérbe, és a vér ezeket a céljukhoz szállítja. Ezért gondoljon arra, hogy minden vércsepp, amit veszít, nyomokban hormonális anyagokat tartalmaz.
A hipofízis a parancsait egy alárendelt központtól kapja, mégpedig a felette lévő köztiagyban fekvő hipotalamusztól (ábra). Ez az a bonyolult kapcsolódási pont, ahol az idegi impulzusok hormonális ingerekké alakulnak. A hipofízis, és a hipotalamusz tehát az a „számítógép”, ami a hormonok felülmúlhatatlan irányítási mechanizmusát adja. A hipotalamusz által indított hipofízis hormonokat juttat a vérbe, melyek aztán a pajzsmirigy, mellékvesék, és a nemi mirigyeket mind a férfinál, mind a nőnél a saját hormonjaik termelésére késztetik. Mintha ez nem lenne elég bonyolult, a természet még kitalált magának egy további trükköt - minden egyes ilyen váladék, egy ’kulcsot’ hordoz magánál, amely csak ott illik a zárba, ahol annak az adott hormonnak hatnia kell.
Egy példa: a hipofízis-hormon, amely a nemihormon-mirigyeket kell, hogy aktivitásra késztesse, sem a pajzsmirigynél, sem a mellékvesénél nem indítja be a hormontermelést, mivel a ’kulcsa’ nem oda illik. A hormonrendszer tökéletessége azonban még ennél is messzebbre megy. Ha az endokrin mirigyek elég hormont termeltek, ugyanezek a hipofízis-hormonok azt az üzenetet is viszik, mely azt jelenti, hogy csökkentse az agy a hipofízis-hormon termelését. Az orvostudomány ezt a folyamatot visszacsatolásnak hívja.
A hormonokat akár folyékony idegrendszernek is lehet nevezni, mely az ereket használja, mint csőposta. Egyike a legnagyobb csodáknak, hogy a hormontermelés a legtöbb embernél zavartalanul, és komplikációk nélkül történik. Gondoljon bele, a normálistól alig érzékelhető az eltérés, mégis a szervezetben nagy változások mennek végre, amit a pajzsmirigyen, az egyik legfontosabb mirigyen szeretnénk bemutatni.
A pajzsmirigy
A pajzsmirigy kb 25 gramm, és a légcső mellett található (lásd ábra). Két hormont termel, melyek a teljes szervezet anyagcseréjét irányítják, és szükségesek ahhoz, hogy fenntartsák a légzést, és az emésztést. A pajzsmirigynek jódra van szüksége a megfelelő működéshez. Ha tehát hiányzik a jód a szervezetből, akkor a lecsökkent funkció által megdagad a pajzsmirigy, az érintett állandóan fázik, alacsony a pulzusa, és állandóan fáradt.
HGH - a növekedési hormon
A növekedési hormon HGH (human growth hormon) egy polipeptidhormon. Egy bizonyos struktúra szerint csatolt aminosavakból áll, melyet peptidvegyületek tartanak össze. A HGH-ban 191(!) aminosav található. A hipofízisben termelődik, és raktározódik, egyike a legerősebb hormonoknak, és a szervezet majdnem minden szövetére hatással van. A test bizonyos esetekben választja ki, alacsony vércukorszint, alvás időszakában, és bizonyos fizikai terhelésekkor. HGH receptorokat kimutattak izom-, csont-, kötő-, zsírszövetben, illetve a bélben, a májban, és a vesékben is. Ez azt jelenti, hogy mindegyike e szöveteknek, szerveknek közvetlenül reagál a HGH-ra.
A HGH nagyjából 8-10 %-a a hipofízis száraz tömegének, ez úgy 5-10 mg. Termelése több tényezőtől függ, így például a kor, nem, és a test jellege. Ez az jelenti: a termelés fiataloknál a legmagasabb, a nők többet termelnek, mint a férfiak, és a túlsúlyosoknak gyengébb a kibocsátása. Férfiaknál 15 %-ot, nőknél 25 %ot meghaladó testzsír negatívan befolyásolja a HGH termelést, mely tézist amerikai tanulmányok támasztják alá. Ez azt jelenti, hogy, minél magasabb a testzsír, annál rosszabbul reagál HGH-fokozó körülményekre a szervezet.
Férfiaknál az átlag HGH termelést napi 0,4-1mg-ra becsülik. A HGH a kibocsátás után a májban metabolizálódik (átváltozik), ami során a máj úgynevezett szomatomedint termel, és úgy 40-90 percig még a vérplazmában van.
A HGH növekedési hormon hatásai
1. Fiatalkorban a HGH a hosszanti növekedésért felelős. Amint elérte az örökletesen leszabályozott magasságot, már nincs rá hatással.
2. A HGH felerősíti az RNS (ribonukleinsav) termelését, és a sejtmagok transzkripciós folyamatait is erősíti, ami azt jelenti, hogy nagyobb mennyiségű Messenger RNA-t, vagyis hírnök-ribonukleinsavat termelnek, melyek az öröklődési információk továbbadásáért felelősek. A fehérjeszintézis ez által felgyorsul, ez esetben az aminosav-felvétel megerősödésétől függetlenül.
3. A HGH a sejteket több aminosav felvételére készteti, ami a fehérjeszintézishez áll rendelkezésre, ami így több izomtömeget jelent.
4. A HGH által az aminosavak sejtfalon keresztüli szállítása is erősödik. Az így megnövekedett aminosav-koncentráció az izomsejtekben felerősödött fehérjeszintézist tesz lehetővé. A HGH-nak a növekedésre való hatásai közül nem mind vezethető vissza közvetlenül a HGH-hoz, hanem egy fajta polipeptidre, mely a HGH hatására keletkezik a májban, az imént említett szomatomedinek. A leghatásosabb szomatodin a szomatodin C nevet kapta, illetve inzulinszerű növekedési faktor 1. A szomatodin koncentráció 6 éves korban a legnagyobb, majd lassan csökken. A szomatodint azért nevezik inzulinszerűnek, mert az inzulinhoz hasonlóan, a sejti felvételt, és a glukóz, aminosav szállítását is támogatja, ami aztán megnövekedett glikogén, és fehérjeszintézisben mutatkozik az izomszövetben, vagyis anabolikus hatású.
5. A HGH lecsökkent fehérjeleépítést, és egyidejűleg a zsírsavak a test zsírraktáraiból energiatermelésre szolgáló mobilizálását eredményezi. Tehát úgy változtatja meg az oxidatív anyagcserét (oxidáció=elégés), hogy zsír ég el (oxidálódik), glükóz (cukor), vagy fehérje helyett. Ez által a HGH antikatabolikusnak tekinthető, mivel a zsírmentes szövetet (izmot) védi, tehát az izomfehérje leépítését csökkenti. Ebből az okból ösztönzi a diéta, és a hipoglikémia (alacsony vércukorszint) a HGH kibocsátását. A zsírnak ez a felerősödött vonzása lehet az oka annak a pletykának (energiatermelés szempontjából), hogy növekedési hormon szedésekor óriási kalóriamennyiséget vehet magához, ami hamis, ahogy azt vizsgálatok igazolták is.
A HGH szedésével elért izomnövekedés azonban nem jelent automatikusan erőnövekedést. Állatkísérletekben kimutatták, hogy az izomnövekedés nagy része a HGH által nem a kontraktilis fehérjére, hanem az izomban felerősödött kollagén termelésre vezethető vissza. A következménye ugyan egy nagyobb izom, de nem erősebb, mivel a kollagén a kötőszövet egy alkotóeleme.
folyt. köv.