Aleksey Lesukov és Kai Greene
Csütörtökön reggel-délelőtt indultunk ki a FIBO-ra, a kis csapat tagjai Mező Mónika (Peak-big-boss és sofőr), Drugs Bunny (kameramann, és utazási ébrentartó), valamint én (autónehezék, és mindenes).
Mező Mónika, Aleksey Lesukov, Aleksey Lesukovné
A ród-só tervét az első 10 percben felborítottuk, amikor elindultunk Nyusziért, ugyanis nem számoltunk a csütörtök délelőtti dugóval. Fél óra elteltével még a Lágymányosi hídnál se jártunk. Ekkor telefonált Nyusz, hogy elindult felénk, megbeszéltük, hogy ennél-és ennél a kútnál találkozunk. Amikor már jó ideje ott dekkoltunk, akkor derült ki, hogy valami égi sugallattól vezérelve Nyusz mégis inkább a Peak raktárához ment. Király! Újabb köztes találkahelyszín megbeszélés, itt már végre egyesült a kis csapatunk. Alig egy órás késéssel rajtolhattunk is ... a legközelebbi MM műszaki cikkes áruházba, kazettavásárlási céllal...
Na de aztán tényleg start!
Mónika nyomta neki az illendőség határain belül. Igazából semmi extra nem történt az úton, végigdumáltuk az utat, és 12 óra múlva meg is érkeztünk a szálláshelyre.
Másnap kelés 6-kor, regenerálódás, reggeli, indulás a kiállításra. A pénteki nap még viszonylag kevesen voltak, így könnyen végigjártuk az összes, 12 csarnokos rendezvényt.
A tengeren túli sztárok a vulkános eset miatt nem igazán voltak jelen, de a sok eszement kondi-, kardió-, és értelmezhetetlen masina ugyanúgy ámulatba ejtett minket!
Láttunk itt taposóbiciklit, lábtárogatós rollert, síelős futópadot, mindenféle (általunk obszcén felhasználásra tippelt) bizgentyűt és kütyüt. Néhol felleltük a már jól bevált kondigépeket is, de zömében új fejlesztésű (értsd: totálisan értelmetlen, de "csináljunk valami újat" koncepciójú) eszközök uralták a terepet. Az egyik kedvencem az a konditermi géppark, ahol az áttételnél lévő borítást átlátszó műanyagból készítették, és bugyikék színben VILÁGÍTOTT!!!
Magyar sztárokat is felfedeztünk a standokon, sőt, némely magyar sztárnak elég volt a fényképen való promótálás!
Szóval lekardióztunk rendesen a kiállításon, majd kis pihenő után kamerával tettük meg mindezt. Na ezzel el is ment a nap, este 6-kor záróra. Irány egy edzőterem, ahol Alexej Lesukov kizárólag a mi kedvünkért (videókészítés céljából) edzésbe kezdett. Gondolom mennyi kedve lehetett az egész napi herce-hurca után, ráadásul neki ez már a második napja volt.
De tisztességgel nekilátott, zokszó nélkül!
Mulatságos volt látni, ahogy a Peak külföldi alkalmazottai kötelező jelleggel (mármint saját maguk döntésére) együtt edzettek Alexejjel, jelentősen feltartva ezzel a forgatást. De aki sportember, azt nem tántoríthatja el semmi! Külön kihívást jelentett számukra, hogy már csak AZÉRTIS UGYANAZZAL A SÚLLYAL edzenek, mint Lesukov. Ja, hogy tök szabálytalan, és kékültek-zöldültek közben? Na és?!?
Sokkal hamarabb meguntuk, mint ők, így be is szóltunk nekik. Ezután kicsit módosítottak az edzésprogramjukon, és kizárólag olyan gyakorlatokat választottak elvégzési célból, ami közvetlenül Alexej MELLETT volt. Utólag mulatságos, akkor azonban kicsit húztuk a szánkat!
A forgatás után mi elhúztuk, nem vártuk meg mi lett az edzőtermi körséta vége, mentünk a szállodába vacsizni, és kidőlni.
Másnap (szombat reggel) újfent kelés 6-kor, reménytelen kísérlet a regenerálódásra, csomagolás, még egy gyors videófelvétel, hogyan készítsünk foszfós rizstésztát mindenféle konyhai eszköz és berendezés nélkül, reggeli, majd irány a FIBO, ahol csak tényleg pár percet töltünk, aztán húzunk haza. Tíz óra után értünk ki, addigra már a látogatók száma megsokszorozódott a pénteki naphoz képest. Jó messze találtunk parkolóhelyet, de a jó szervezés miatt nem volt csak kisebb fennakadás.
A "beugrunk és megyün haza" projekt másfél órás lett, újabb videófelvétel a kiállításról, a tömegről, búcsúzkodás, és rajt haza.
Thomas Scheu és Palatinus Tünde
Visszafele minden út rövidebb fílinggel indultunk, ám most ez nem jött be, másfél óra múlva is még csak kb 15km-et tettünk meg az 1200-ból. Nem örültünk nagyon! Az autópályán állt a sor, negyed óránként reménykeltve hagytunk el egy balesetet, egy útszűkületet, egy teljes útlezárást. Ezt megunva másik autópályát szemeltünk ki, míg arra áttértünk, kedélyes német tájakon, falvakon, madárselátta helyeken haladtunk tova. A második autópályán végre már felkapcsolhattunk hármasba is, sőt, elértük az utazósebességet, így végre úgy tűnt, hazaérünk még ebben a hónapban. Vasárnap hajnalban kecmeregtünk ki az autóból Budapesten.
Mónika bámulatos nyugalommal, vérprofi módon nyomta le hazafelé is a távot, bár szerintem a következő 24 órában folyamatosan csukott szemmel létezett, fekvő pozícióban.
Összességében jól sikerült a kis kiruccanás, tanúja ennek a számtalan fotó, és videó, amik hamarosan láthatóak lesznek itt-ott.
Az általam készített fotók például itt!
szöveg és fotók: Palatinus Tünde